Bacskai Bence: Nem dőlhetek hátra
Bogár Krisztián 2013-as sikere után van újra magyar győztese a hazánkban rendezett rangos nemzetközi footgolf versenynek, a Traditional Footgolf Cupnak. A Hole Hunters játékosa, Bacskai Bence komoly hátrányt ledolgozva, a múltbeli esetekből tanulva hódította el a kupát, és garantálta helyét a decemberi világbajnokságra készülő magyar válogatott utazó keretében.
− Tavaly is döntő flightban volt, vezetett is sokáig, végül holtversenyben a második helyen végzett Tomas Bartkóval, aki jobb volt utána a szétrúgásban, így maradt a bronzérem. Megfordult a fejében ez múlt szombaton, mikor megint bekerült a legjobb négybe?
− Felemás élményekkel érkeztem a Balatonhoz, túl egy cseh és szlovák versenyen, ahol kísértetiesen hasonló volt a helyzet, mint tavaly Kisorosziban. Ezek után vártam megint jó helyzetből a második napot, ezúttal idehaza. Lejátszódott a fejemben a tavalyi és az elmúlt két heti eseménysor is. Ezeket el kell engedni, mert aki ezt nem teszi, az sosem lesz sikeres ebben a sportágban.
Bence utolsó labdaérintése
− Akkor nyugodtan feküdt le szombaton?
− Csehországban és Szlovákiában álmatlan éjszakáim voltak, most semmi ilyen nem történt, hazamentünk, megvacsoráztunk, lefeküdtünk aludni és nem gondolkoztam semmin. Éreztem, hogy valami más lesz.
− Mégis négy rúgás hátránya volt az éllovas David Mancinóval szemben…
− Hihetetlen profi játékosok voltak a mezőnyben. Hittem benne, de voltak kétségeim, hogy ledolgozható-e egyáltalán. Ráadásul David vasárnap már rögtön az elején hatra növelte az előnyét. A felénél viszont már döntetlen volt, és ott tudatosult bennem, hogy bármi megtörténhet. Onnantól folyamatosan jöttek hozzám, és tudva, mi történt az elmúlt hetekben, próbáltak nyugtatni. Kértem őket, hogy ne mondjanak semmit az eredményekről, volt velem olyan segítő, aki az egész nap során tudta, hogy mikor mit kell mondania, mire van szükségem.
− Az utolsó rúgás előtt, amikor már csak egy háromméteres gurítás volt hátra, mit érzett a győztes pillanatban?
− Nem voltam magamnál, teljes extázisnak mondanám. Láttam, hol állt meg a labda, pontosan tudtam, onnan nem fogom kihagyni. Abban az utolsó pillanatban pedig megállt az idő. A páromra, a születendő babánkra gondoltam.
− Látott-e már ennyi síró embert, főleg férfit maga körül?
− A várható válasz az lenne, hogy nem, de igen, nemrég volt az esküvőnk és az is hatalmas élmény volt, látni, hogy másoknak mekkora örömöt jelentett az én, illetve a mi boldogságunk, sikerünk.
− Azzal, hogy FIFG 500-as versenyt nyert, egyúttal a Traditional legjobb magyarja volt, elsőként biztosította helyét a világbajnokságon a magyarok közül. Hátra lehet dőlni kicsit?
− A footgolfban soha. Ha nem gyakorol vagy versenyez az ember, hamar visszaüt. Rengeteg munkát fektettem abba, hogy az egyiket a négy közép-európai versenyből megnyerjem, hogy minél hamarabb meglegyen a kvalifikáció. A héten pedig már Ausztriában jön a következő FIFG 500-as verseny, tehát nincs pihenő.
